Gondolatok

Októberben különleges jelentősége van ifjúnak lenni. Több szempontból is.

Magyari Zita Emese írása: A pillanat töredékében Balázs Ferenccel mantrázom: „hiszek ebben a feladatban”. Mintha egy hitvallást mormolnék: Hiszek egy Egyletben.

A kérdés egyszerű: Ugye, ott leszel, és amikor a csend és a zaj összeér, amikor a tekintetek találkoznak, velünk kiáltod majd: benne lenni a világban gyönyörű, hisz az ODFIE mi vagyunk.

A város egyre zajosabb. A reggeli napfény beszűrődik az ablakon. A gyertyákat meggyújtottuk, de Te haladj tovább, hogy majd a betlehemi jászolhoz való megérkezésben megtapasztalt csodát egy életen át magadban őrizd és továbbad.

Ugyanolyan hétfő volt, mint általában. A reggeli kávét ráérősen ittam. Huszonnyolc. Pontosan ennyi nap telt el azóta, hogy a Mamut 2020-ban nem kelt útra.

A körút fontos, nem csak az egyleteseknek, hanem nekünk is. A kívülállók szemében 3 nap, 1 kisbusz/autó, meg néhány fiatal, akik körbejárnak bizonyos helyeket és meglátogatnak bizonyos embereket.

Egyszer szívesen leülnék veled beszélgetni. Valószínűleg a mondataim nagyrésze úgy kezdődne, hogy emlékszel, amikor…? És én valamiért biztos vagyok abban, hogy te emlékeznél. Emlékeznél arra, amikor…

Sosem értettem igazán az újévi fogadalmakat. Valamiért úgy érzem, hogy nem „fair” sem az újévvel, sem magunkkal szemben az, hogy csak kimondottan ebben az időszakban gondolkodunk olyan fogadalmakon, célokon, terveken, amelyet megvalósítanánk.