A láthatatlan ifjak példázata
Az egyleti munka pedig pont ilyen. Akinek van füle, hallja. Akinek szíve is van, érzi. Megérzi, és talán most már tudja is, hogy a láthatatlan munkát mivel lehet legközelebb támogatni.
Az egyleti munka pedig pont ilyen. Akinek van füle, hallja. Akinek szíve is van, érzi. Megérzi, és talán most már tudja is, hogy a láthatatlan munkát mivel lehet legközelebb támogatni.
Kedves Egyletesek! Újév kezdetén elmondjunk, hogy ahogy nektek, úgy nekünk is van egy álmunk! Hiszünk abban, hogy egyszer majd mindenki úgy lát titeket, ahogyan ti, ahogyan mi látjuk egymást! Hiszünk abban, hogy Ti példája vagytok beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben egyleteinknek, közösségeinknek, egyházunknak!
Az én emlékzarándoklatom ifjú. Még csak huszonöt esztendős, kortársam. S bár nem
szeretném, hogy gondolataim szemtelennek tűnjenek, e zarándoklat számomra mégiscsak
fiatal, mint amilyenek mi vagyunk.
Októberben különleges jelentősége van ifjúnak lenni. Több szempontból is.
Igaz ugyanis a hír, ami az Erdélyt bejáró körúton terjedt el, és hangzott el minden fiókegyletben, hogy az űrbe készülünk utazni.
Magyari Zita Emese írása: A pillanat töredékében Balázs Ferenccel mantrázom: „hiszek ebben a feladatban”. Mintha egy hitvallást mormolnék: Hiszek egy Egyletben.
A 2022. május 19-én megnyitott erdélyi épületegyüttes egyik különlegessége, hogy az unitáriusságunk múltját és jelenét meghatározó ifjúsági munka is bemutatásra kerül.
A kérdés egyszerű: Ugye, ott leszel, és amikor a csend és a zaj összeér, amikor a tekintetek találkoznak, velünk kiáltod majd: benne lenni a világban gyönyörű, hisz az ODFIE mi vagyunk.
A város egyre zajosabb. A reggeli napfény beszűrődik az ablakon. A gyertyákat meggyújtottuk, de Te haladj tovább, hogy majd a betlehemi jászolhoz való megérkezésben megtapasztalt csodát egy életen át magadban őrizd és továbbad.
Ugyanolyan hétfő volt, mint általában. A reggeli kávét ráérősen ittam. Huszonnyolc. Pontosan ennyi nap telt el azóta, hogy a Mamut 2020-ban nem kelt útra.