A megmagyarázhatatlan vibrálás a levegőben nagy pillanatok előtt… Az éjjelek és nappalok jövés-menésébe fészkelődő ünnep. Ünnep, amely sokszor érthetetlennek és elavultnak hat. Ünnep, amiből sokszor csak a népszokások vidám üressége vigyorog ránk vissza.
Mit kezdünk veled, húsvét, mit kezdünk veled, feltámadás és örökélet? Mit jelentesz, mit adsz a ma szabadelvű keresztényének? Megnyugvást, békét, erőt, energiát, lendületet? És mennyi mindent kérhetünk még imáinkban?
Kedves fiatalok, ha elfáradnátok az ünnep útjában (talán fiatal-dacosan nem is az úton közeledtek), akkor azt javaslom, hogy gondoljatok úgy a húsvétra mint csodára. Kicsit furcsán hangzik, igaz? De nem úgy értem a csodát, mint kétes beszámolókban elmondott furcsa természeti eseményt, hanem egy olyan pontot, amely kidudorodik az idő múlásának közönyösen sima vonaldiagrammjából. Ünnep, amelyen valami rendkívülit ünneplünk.
Ha netán távol áll tőlünk a húsvét, ha nem értjük, ha üresnek érezzük, talán ünnepeljük Isten mindenhatóságát. Gondoljunk arra, hogy ő, aki mindent megtehet és bármi származhat akaratából, éppen úgy döntött, hogy szeretetben teremti meg ezt a világot. Éppen úgy döntött, hogy létezhetünk mi emberek, sőt, lehetőséget adott nekünk, hogy teljessé tegyük, képmási mivoltunk legnemesebb értelmében élhessük meg életünket. És aki erre törekedik, drága fiatalok, azon bizony látszik, érződik, tapasztalható. Ahogy látszott Jézuson is, ahogyan megmagyarázhatatlan volt kortársai számára is.
Távoli a példa, elavultak a szövegek, a rítusok megoldókulcsával mi már szinte egyáltalán nem rendelkezünk – mondhatjuk sokszor. De talán nem is kell érteni, olvasni, ismerni, tudni mindent, talán csak a szeretet nagy parancsolatát szívünkbe vésve, el kéne indulnunk, mennünk kellene az ország kies tájain, ismernünk, tapasztalnunk kellene, szóba kellene állnunk rosszal, jóval, szegénnyel és gazdaggal… és mindeközben szeretni. Ezekkel a tapasztalatokkal talán fel tudjuk lazítani figyelemzavaros, sokszor közönyös szellemünk szántóföldjét, amelyben nagyra tud nőni Isten igazságának vetőmagja.
Az ODFIE minden rendezvényével és programjával Isten akaratához próbál minél közelebb simulni. Ha egy jóindulatú kritikus ezt meg is cáfolná, azt talán nem tudná, hogy aki egyletes, az sokat van úton. Az ismeri a mi Galileánkat, Erdély gyönyörű tájait. Az szóba áll fiatallal, időssel – jellemvonásoktól, egzisztenciális helyzetektől függetlenül.
Mamut-körút, a nagy utazás és az OMNIUM Sportolimpia, ahol szintén sokat szoktunk mozogni – ezek várnak ránk áprilisban. Gyertek, kedves fiatalok, vegyük nyakunkba otthonunk girbe-gurba útjait, találkozzunk, ismerkedjünk, tapasztaljunk, szeressünk. Váljon felebarát, talán barát is a sok-sok idegenből.
Széles László tollából
