A szabadság számomra lélekállapot. Valami, ami belülről fakad. Valami, ami áthatja minden döntésünket, minden kapcsolatunkat. A vallásszabadság: a lelkiismeret tisztelete, az emberi lélek szabadságának elismerése. Az élet nagy kérdéseire adott válaszok keresésének szabadsága. Ez úgy szép, úgy tiszta, ha lehetősége van belső vívódásokra és kérdésekre.
Amikor a hitre gondolunk, sokszor úgy tűnhet, hogy általa valami távoli, elérhetetlen dolgot keresünk. Ezt én is így gondoltam. Keressük, kutatjuk az elérhetetlent, azt, ami nem e világi, Azt, amiről azt hisszük, hogy megismerése korlátozva van, aztán rá kell jönnünk, hogy itt van bennünk és köztünk. Ott van mindenben. A hit az önmeghatározásunk alakítója, mert a szabad akarat által felelősségvállalásra késztet. A hit önmagunk megismerése, de ugyanakkor a másként gondolkodó emberek elfogadása, mert a hit az ember szabadsága, az ember méltóságának felmutatása.
Persze, ez talán túl ideálisnak tűnhet. Lassan 500 éve annak, hogy kihirdették a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot, és azóta is ugyanúgy erős a megvetés és elítélés a vallási különbözőségek miatt.
Szerencsére vannak olyan közösségek, ahol a szabadelvűségnek köszönhetően senki sincs kizárva. Az Egylet ilyen. Rendezvényei minden fiatalnak nyitottak, felekezeti hovatartozástól és vallási meggyőződéstől függetlenül. Mindennek legjobb példája a Közös utakon – ifjúsági istentiszteletes körút, amely teret nyújt a különböző vallásos nézetű vagy más felekezetű fiataloknak hitük megvallásában.
A 125 éves ODFIE küldetése az kell legyen, hogy ezt az egyletes állapotot – mint a vallásszabadság tényleges megvalósulását – fenntartsa és tovább vigye. Én is részt vállalok ebben a küldetésben, mert fontosnak tartom, hogy ez a közösség mindig képes legyen szabadságot nyújtani.
A vallásszabadság tehát nem törvény, hanem annak megélése, hogy a hit az emberi lélek legmélyebb és legszemélyesebb szabadsága. Ezért olyan csodálatos, hogy mindannyiunk hite más és más, de mindannyiunk hitének forrása és célja az, akit mindenki annak képzel, aminek akar vagy tud, mégis ugyanaz az Egy.
Farkas Ilka tollából