Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet

A reformátor egyletes imája: Lakatos Réka

Mindenható Istenem! Ha szólna hozzád egy reformátor lelke egy ma élő gyermekedből, mondhatná-e magáról, hogy ő hitújító, harcos, társadalmi újításokért küzdő egyén?

Ha lelkében harcos lenne, ki az igazság nevében cselekedne, kinek szeme előtt tiszta, ám keskeny a Hozzád vezető út, de egyben saját útját kereső, egyszerű ember, aki hinni akarja, hogy nincs egyedül, kinek célja nemes, de hangja még bizonytalan és gyakran önmagát is gyenge meggyőzni önnön szavai hitelességéről – elfogadnád-e őt annak, ami?

Jézus mondja: „Ti vagytok a világ világossága.” Az lennék én is? Világosság? Vagy jobban tenném, ha mielőtt elhiszem, hogy különleges vagyok visszahúzódnék és engedném, hogy sodorjon az ár, hiszen talán könnyebb hinni, hogy Te mindenhol ott vagy és nem szorulsz keresőkre, mert Te magad úgyis megtalálsz engem?

Sokszor van úgy, hogy kételkedem. Kételkedem a dolgok bizonyosságában, engedek a prédikátor szavának, s elhiszem neki, hogy minden hiábavaló. Ilyenkor kételkedem magamban, az emberi józanságban, a gondolat helyességben, a kimondott szó hitelességben, a lélek bizonyosságban, az elme megkérdőjelezhetetlenségében.

Benned hiszek, Uram, mert Jézus mondja: A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, hogy világítson mindenkinek…

Leszek tehát lámpásod, ki szórja fényedet és szólja igazadat, mert ha így cselekszem bizonyos, nem kell kételkednem többé.

Ámen.

Lakatos Réka tollából

Kövess minket máshol is