Szabadság Istene!
Te, aki a magas égről tekintesz le ezen talpalatnyi földön ellenségeskedő gyermekeidre, hallgasd meg, kérlek, imámat.
Köszönöm neked Uram, hogy az élet viharos tengerében most, pár pillanatra szélcsendet adsz. Igazán szüksége van a te gyermekednek most Rád, mikor az elnyomás hullámai már-már összecsapnak feje felett.
Mégis érzem azt az elhívást, ami napról napra arra sarkall, hogy a Te igazadért küzdjek, mert Te adod erőt a karjaimba, Te adod a tisztaságot a lelkembe és én a Te békédért, a Te országodért harcolok nap mint nap.
Áldott az érzés, hogy gondviselő karod óv, véd minden bajtól. Erősebb a te szereteted Uram, mint bármelyik pajzs, melyet átüt golyó, kicsorbít kard. Te vagy a fáklya a sötét éjben, mely bevilágítja az ösvényt, ami az országod felé vezet. Köszönöm, Uram az erős hitet, ami megtart ezen az úton, hiába a sok ellenség.
Mert én hiszem, Istenem, hogy a fiatal szívben mindig-mindig megújító erőt adsz, hogy a szavak erejével vagy kardok csilingelésével, a Te igazadért harcoljon Dávidként a mindennapok Góliátjai ellen.
Add Uram, hogy a fiatal szív ne csüggedjen, míg célját el nem éri, hiszen bizodalma csak benned van.
Bocsásd meg a Te gyermekednek szabadság vágyából adódó bűneit és jöjjön el a Te igazságoddal és békéddel megáldott országod.
Ámen!
Péter Csongor tollából
