Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet

Az unitárius ifjúság tudományos és művészi tevékenységének felkarolása

Unitárius egyházunk minden időben különös figyelmet fordított a művelődés
előmozdítására. Az egyház oktatói és nevelői tevékenysége, amellyel a tágabb társadalom szolgálatában is állt, éppúgy hangsúlyos volt, mint valláserkölcsi nevelői feladatvállalása.
Mindezt már az ifjúsági egyletünkért kiemelten és meghálálhatatlanul sokat tevő néhai Erdő János is megfogalmazta 1992-ben: „Az unitarizmus kezdettől fogva felkarolta az oktatás és művelődés ügyét, s azt nagy áldozatkészséggel támogatta.” Egyházunk belső erősségére és a fejlődés iránti elhivatottságára mutat rá az is, hogy a kiváló intézményes oktatás mellett számos olyan törekvést említhetünk a múltból, amely önszerveződő módon próbálta előmozdítani a tudományosságot, a kultúrát, a népművelődést. Gondoljunk csak az olvasóköreinkre, az egykori egyleteinkre, a konferenciákra,
a folyóiratokra vagy az Unitárius Közlöny hasábjain a négy esztendővel ezelőtt bemutatott Unitárius Irodalmi Társaságra.

Sajnos ebből az önszerveződő szellemiségből a jelenben nem sokat észlelek. És nagyon szeretném, ha rámutatva szűklátókörűségemre, ezt az állításomat bárki megcáfolná. Őszintén üdvözölném a felvilágosító szándékkal megírt hozzászólásokat e problémafelvetésre, és azt, hogy valaki megmutassa számomra, a jelenben milyen tudományos vagy éppen kulturális jellegű mozgalmak, csoportosulások működnek önszerveződően egyházunkban. A kedves olvasókat is arra kérem, hogy inkább a pillanatnyi elkeseredés kinyilvánításaként olvassák az alábbi megállapításomat: egyelőre nem hiszem, hogy az imént tett kijelentésemet bárki megcáfolhatná. Ha pedig igen, ismétlem, én lennék a legboldogabb, és küldeném is jelentkezői szándékú levelem a csoportosulásoknak.

Egyelőre azonban úgy látom, hogy az ilyen fajta törekvés egyetemes egyházi szinten hiányosságokat mutat. Úgy tűnik, hogy a jelenben – legalábbis a fentebb felsorolt területeken – az érdektelenség súlyos köpenye borít bennünket. De hogy észrevételeim célpontját még jobban leszűkítsem, és előbb saját házam táján sepregessek, engedjék meg, hogy a következőkben csak az ifjúság tudományos és művészi tevékenységeiről írjak egy keveset. Tudomásom szerint az elmúlt években az ifjúság által megvalósított művészi vagy
tudományos alkotások száma elenyészővé vált. Az érdektelenség súlyos köpenye minket is belepett, és talán a mi jövőnket fenyegeti a leginkább. Mert mi már aligha tudjuk, hogy milyen is lehet egy dinamikus és pezsgő kulturális vagy tudományos mozgalom, hiszen ilyenben nekünk már nem lehetett részünk az elmúlt években. Amit tudunk, azt csak olvasott vagy hallott történetekből tudjuk. Ismételten Erdő János sorai jutnak eszembe, akinek az ifjúsági egylet rendszerváltás utáni feltámasztása és életben tartása révén megfogalmazott gondolatai kristálytisztán mutatják meg elhivatottságát, ahogyan az emlékezetének adózó kötet egy kiváló
tanulmánya ismerteti. 1991-ben Erdő János látnoki pontossággal a következőképpen fogalmazta meg az ifjúság ügyét: „ifjúságunk ragaszkodik a vallásához, ugyanakkor egyházától lelki támaszt és útmutatást vár. A székelykeresztúri ifjúsági konferencia ifjúsági mozgalmunk történetében határkő: biztató elindulást jelent az Ifjúsági Egylet munkájának folytatására vallásunk, népünk és szülőföldünk iránti kötődésünk erősítése érdekében.” Az idézett sorokból egyértelműen kihallható, hogy az ifjúság útmutatást várt az
egyháztól. Jó lenne, ha ugyanezt a kérést a jelenben is megfogalmaznánk és felvállalnánk, hogy szeretnénk látni olyan inspiráló történeteket, amelyek minket is arra buzdítanak, hogy alkossunk a tudomány és a művészetek terén. Ugyanakkor tisztelettel azt is felvállaljuk, hogy mindez fordítva is igaz lehet. A közelmúltban ugyanis részünkről már elindult egy folyamat, amely által elköteleződtünk az unitárius ifjúság tudományos és művészi tevékenységeinek
felkarolására.

Február 16–18. között megszerveztük az Egyletegyetem nevű rendezvényünket, amelynek részvevői a teológiai hallgatók, a köri képviselők és az elnökség tagjaiból verbuválódtak. A rendezvénynek egyetlen nagy célja volt: kitalálni az idei esztendőre egy olyan programtervet, amellyel feléleszthetjük a művelődési mozgalmakat köreinkben, fiókegyleteinkben, és hogy mindazok eredményét egyetlen pontba irányítsuk: az idén új
formában megszervezésre kerülő Unitárius Ifjúsági Konferenciára.
Itt az ideje ugyanis, hogy leleplezzük a kedves olvasók előtt az ifjúsági egylet idei egyik legnagyobb tervét! Szeretnénk a legnagyobb múltra visszatekintő rendezvényünket, az 1928-ban elkezdett Unitárius Ifjúsági Konferenciát átformálni, és olyan rendezvénnyé alakítani, amelyen lehetőséget biztosítunk az ifjaknak, hogy rövid előadások formájában bemutassák tudományos, kulturális-művészi érdeklődésüket is.

Ahogy mindezekről írok, felettébb bizakodó és hálás vagyok. Egy olyan kiváló csapat tűzte zászlójára ezt az ügyet, amely hisz abban, hogy valláserkölcsi fejlődésünk mellett igen fontos, hogy tudományos és kulturális téren is növekedhessünk. Számomra, ügyetlen tollforgató számára nem is adhatna szebb ajándékot az ifjúsági egylet, mint azt, hogy komolyan veszi fiataljainak tudományos és művészi oktatását és nevelését. Mert feladatunk nem csupán annyi, hogy leszámoljunk a minket belepő érdektelenség sötét köpenyével, hanem az is, hogy áldozatos és fáradságot nem ismerő munkával átformáljuk azt az érdeklődés, a részvételiség, a feladat- és felelősségvállalás világot megváltó szent köpenyévé, amelyet finoman újra ráteríthetünk majd a mindannyiunkat körbeölelő nagy mindenség kis szeletére, amelyben élünk.

Őszintén reméljük hát, hogy az idei esztendővel valami olyan folyamatot indítunk el, amely felélénkíti az unitárius ifjúság tudományos és művészi tevékenységeit, és hogy mindazokat összegyűjthetjük és megmutathatjuk majd szeretett egyházunknak konferenciák és folyóiratok révén. Sőt, halkan talán azt is remélni merem, hogy a mi fellángolásunk által a nálunk nagyobbakban is fellobban majd a tűz, és az írásom elején tett éles kritikáért egy év múlva már mélységesen kérnem kell az elnézést, mert addigra az egyházban is pezsgő tudományos és művészi önszerveződések veszik kezdetüket.
Legyen így, és én vállalni fogom a most megígérteket.

Nagy Norbert írása

Kövess minket máshol is