Képzelj el magad előtt 80 kék pólót viselő fiatalt, akikről ránézésre feltűnik, hogy egy rendezvény résztvevői, hogy tartoznak valahová és a közösség, ahol megtalálták a helyüket fontos nekik.
Ha tovább folytatod a szemlélődést saját elképzeléseidben, észreveszed ezeken a fiatalokon, hogy némelyiknek különböző foltok vannak a ruháin. Észrevehető az is, hogy a nap melegétől itt-ott égett vagy barnult a bőre, vagy azt is, hogy a borzos hajában a festékes tincsek teljesen jól megférnek a többi közt. A lábakon horzsolások, a kezeken sebtapaszok, kötések, izzadó arcok, fűnyírás és favágás utáni nyomok a ruhákon, festékfoltok elvétve különböző helyeken. Az arcokon pedig csillogó tekintetek, igazi mosolyok, lélekből fakadó segítőkészség, őszinte tenni akarás kevés pihenéssel és alvással, sok munkával, emberek megismerésével és élmények gazdagításával.
Dióhéjban így írható le a SegédKezek Kalákatábor, ahol ezek a fiatalok 2018-ban is önkéntesen Segédkeznek a Homoród-mente különböző településein. A rászoruló, idős embereknek nyújtanak segítséget a háztáji munkálatokban, mindezt kalákában, együttes erővel, örömmel, jókedvvel és odaadással.
Ugye milyen furcsának tűnik, hogy ebben a rohanó világban, amelyben élünk és a rohanó világban, amelyben az igazi értékek már teljesen más értelmet nyertek van jó néhány olyan lelkes fiatal, aki szabad idejét, erejét, energiáját erre áldozza, hogy másokon segíthessen?
Ugye milyen furcsának tűnik, hogy egy héten keresztül a jóleső fáradtság uralkodik ezeken a fiatalokon, akik a kalákatábor során megtanulhatják átértékelni és értékelni nemcsak a saját, hanem mások életét is?
És ugye milyen furcsa, hogy mindez tényleg megtörténik 2018. augusztus 27. és szeptember 2. között Homoródszentmártonban? Ezen a helyen nem az a fontos, hogy milyen filtert használjunk a mai nap tizedik Instagram storyjában, hanem az a fontos, hogy felvágjunk és elrakjunk tizenöt méter fát, hogy lefessünk egy óriási kaput a tűző napon, hogy tisztává varázsoljuk az idős, rászoruló emberek lakását, hogy segíthessünk másokon, hogy téglát hordjunk és még sorolhatnánk.
Addig, amíg 2018-ban vannak olyan fiatalok, akik olyan dolgot művelnek, ami a világ számára furcsa, megdöbbentő, de annál inkább is szebb, addig ezekre a pillanatokra értékként kell tekinteni, a segédkező fiatalokra pedig példaképként.
