Az ODFIE-s fiatalok életében van olyan időszak amikor, egyik rendezvényről a másikra rohannak, s azon kapják magukat, hogy ismét egy vonatra, buszra vagy éppen stoppra várnak, hogy a következő állomásra vigye őket. Ez az időszak nem más, mint a nyár.
Nyár elején elindulnak és nyár végén pedig azt tapasztalják, hogy a ruhatáruk bővült rendezvénypólókkal, a szandáljuk már nem olyan strapabíró, és a csuklójukon egy egész csuklóvédőre elegendő karszalagot gyűjtöttek össze. Ezek azok az anyag darabok, amik színesítik a fiatalok csuklóit, amitől igen csak nehéz megválni, hiszen oly sok mindent hordoz magában. Emlékeket, találkozásokat, öleléseket, barátokat, szerelmet, zenéket, bulikat, koncerteket, kávét, határidőnaplót, szavakat, mondatokat és még sorolhatnám. A következőkben egy ODFIE-s nyárról szeretnék írni, amelyhez segítségül hívom a karszalagjaimat, és az ők történetüket osztom meg Veled, kedves Olvasó. Mindezt azért, hogy egy kicsit Te is visszarepülj az időben és értsd meg ezen apró anyagocskák értékeit, éld át Te is, mindazt, amit számomra, számunkra jelent, egyletesként. A karszalagos történetekben, lesz egy kis játékosság is elrejtve, előbb arról mesélek, hogy mit adott nekem, mivel gazdagított, miért értékes, majd a végén az adott rendezvényt is említem.
Elsőként annak a karszalagnak a történetét osztom meg veletek, amelyet a legrégebb óta a karomon hordozok, és leginkább a nyárindító jelzővel illetnék. A karszalag színét a kék és zöld keveréke alkotja, fehér felirattal; hegyeket, dombokat és a kék eget ábrázolva, valamint van rajta egy címer is. Eszembe juttat egy zajos, nevetős, szeretettel teli hetet, ami az erdélyi látnivalókról, cool erdélyi arcokról, példaképekről, hagyományainkról szólt 70 kisgyerek társaságában. Legfőképp azért értékes számomra ez a karszalag, mert olyan élményekben részesített, amelyet ritkán tapasztal meg az ember. Őszinte mosolyokat, tiszta, gyermeki hitet, és szívből fakadó szeretet, no meg egy beteljesült gyerekkori álmot is, miszerint ha nagy leszek táborvezető szeretnék lenni. Azon a héten mindenki egy legendává vált, és Várfalva 70 kisgyerek és 10 táborvezető kiáltásaitól volt hangos, hiszen naponta többször is elhangzott, hogy Unitárius legendás tábor.
Másodikként egy olyan karszalagról mesélek, ami a legkedvesebb a szívemhez. Ez a karszalag bordó színű, a felirat pedig narancssárga, de van más színű is belőle, van egy zöld is, amelyet azok karján láthatunk, akikért létrejött mindaz, amiről mesélek. Azon a hétvégén régóta várt találkozásokra, tábortűzre, áhítatokra, nosztalgiára, előadásokra, műhelymunkákra, ünneplésre került sor, egy olyan helyen, amit a világ közepének is neveznek, ahol nincs jel, de van aszfalt és ahol a helybeliek vendégszeretete messzemenően túlszárnyalt mindent és mindenkit. Ezen a helyen a negyven egy kulcsfontosságú szám volt, és a születésnapi torta sem egy személynek készült el. A rendezvény alatt „minden hajnal színarany volt, minden dalnak színe volt”, és olyan emléknyomokat hagytunk és hoztunk magunkkal, amelyeknek életeket formáló ereje van és egy olyan más világban részesít, amit mi csak simán ODFIE-nek nevezünk és azon belül pedig a XL.Unitárius Ifjúsági Konferenciának, Kissolymosban.
A harmadik karszalag nem az ODFIE szárnyai alá tartozik, de úgy gondolom, hogy az ő történetét is meg kell osztanom, hiszen a hangulat, a társaság, az emlékek annál is inkább odfiesek. Egy olyan hely, amit az idén egy kicsit az otthonunknak tekintettük sok ezer ember társaságában, az a hely, ahol idén először „szökött a málna”. A rendezvényen az előadások megtekintése, a koncertezések, a szórakozás mellett szervezők voltunk a rendezvényen. Vagyis inkább fordítva: a szervezés mellett még szórakozásra is jutott időnk, a 27.Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, ismertebb nevén a Tusványoson, Tusnádfürdőn.
A sorban következő karszalag sokunk számára ismerős lesz és hiszem, hogy sokunkat megmosolyogtat. A karszalag színe narancssárga, pontosan olyan amilyen a rendezvény is volt, hiszen a narancssárga szín jól ötvözi a piros által sugallt energiát és a sárga boldogságát. Ezt a rendezvényt mindannyian másként éltük meg: volt, aki a legnehezebb munkát vállalta, volt, aki a kevésbé nehezet, volt, aki a konyhát vagy éppen az irodát választotta, de voltak olyanok is, akik a színpadot választották és versenybe szálltak, mindezek mellett volt, aki műélvezőként volt jelen. Azonban mindannyian kaptunk szoros öleléseket, amelyek boldogsághormonokat termelnek, kaptunk szép, őszinte és tiszta szavakat, amelyeknek gyógyító erejük van, és kaptunk olyan csodával határos élményeket, amely a XX. Színjátszó Találkozó nevéhez fűződik, Szentgericén.
A nyár folyamán voltak még olyan rendezvények, amelyek karszalag nélküliek bár, de értékük ugyanannyival bír, mint a karszalagosok. Ezekre is ugyanúgy jellemző az odfies életforma, „mert van, ahonnan többé már nem lehet magunkat sohasem visszavenni”. A történetek végén pedig hálát érzek, hiszen hálás vagyok az összes karszalagomnak, ami a csuklómon van, még mindig. Hálás vagyok gyerektáboros karszalagnak, mert átélhettem táborvezetőként is, és köszönöm azokat a pillanatokat, amikor több gyereknek csaltam mosolyt az arcára. Hálás vagyok a konferenciás karszalagomnak, mert lelkesedést adott és hitet abban, hogy az elmúlt évek konferenciáinak hagyományát folytatni kell és megmutatni a fiataloknak azt a világot, amiben a legnagyobb örömeinket leljük. Hálás vagyok a Tusványosos karszalagomnak azért, mert teret adott, és betekintést egy nagyobb világba, tapasztalatokkal és életre szóló élményekkel küldött tovább. Hálás vagyok a színjátszós karszalagomnak, mert olyan személyekkel kapcsolt össze, akiket mostanra már barátaimnak tekintek, és mert bebizonyította, hogy szükség van az ODFIE-re, szükség van az unitárius fiatalokra, hiszen csak együtt és közös erővel tudunk minden egyes élményt a szívünkbe írni és a karszalagjainkon hordozni.
Barothi Brigitta
