A XVIII. Dévai Emlékzarándoklat sokunkat ismét felettébb minőségi élménnyel gazdagított. A találkozások, a lelki feltöltődés, a hitünkben való megerősödés vágya idén is elvezetett bennünket magas Déva várába, ahol ezeket az értékeket megkaphattuk, és elraktározhattuk a szívünk-lelkünk azon zugába, ahol a legkedvesebb emlékeink vannak.
Fiatalokat, egyetemistákat, teológus hallgatókat kérdeztünk meg az idei emlékzarándoklatról, a kérdéssorozat arra próbált válaszokat kapni, hogy a mi generációnk hogyan élte meg Dávid Ferenc egyházalapító püspökünk emlékünnepélyét, melyek voltak azok a pillanatok, amelyeket ők is elrejtettek szívük-lelkük emléktároló zugába. Íme:
1.Hol/honnan hallottál először Dávid Ferencről, Déva-váráról, az emlékzarándoklatról?
„Először az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet 2012. évi Küldöttgyűlésén hallottam a Dávid Ferenc emlékzarándoklatról.”
„Először 2013 őszén hallottam Zitától. Egy egyletezés alkalmával felmerült Déva, akkor letisztáztuk, hogy ki az a Dávid Ferenc, én meg itthon utána néztem Déva várának, mert fúrta az oldalam a tudatlanság.”
2. Mi vezetett arra, hogy zarándokolj?
„Már hatodikos korom óta, minden év novemberében részt veszek a zarándoklaton, ez volt a hetedik alkalom. Számomra jó érzés megemlékezni Déva várában Dávid Ferenc egyházalapítónkról, egy lelki feltöltődést ad számomra a zarándoklat.”
„Mindenféleképp a kíváncsiság. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet olyan sok ember között, akiknek egy része ugyan olyan, mint én. Kicsit nehéz ezt megfogalmazni. Egy lelki feltöltődésre számítottam, amit meg is kaptam.”
„A kíváncsiság, hogy milyen is lehet az a hely, ahol befalazták Kőmíves Kelemennét, milyen az a meredek hegyoldal, ahol a mondabeli kocsi kerekei zörögtek és milyen lehetett a cella, ahol meghalt egy nagy ember.”
3. Fontos-e neked, az út, amíg elérsz Déva várába?
„Igen, fontos, mert időt ad arra, hogy átgondoljam mindazt, amit a vár falai maguk közé zártak es őriznek. Illetve segít tudatosítani ennek jelentőségét és fontosságát.”
„Igen, fontos, amikor az autópályáról megpillantom a dévai várat, mindig eszembe jut, hogy valamikor, pár száz évvel ezelőtt, ide hurcolták vallásunk alapítóját, s mindig megerősödik bennem az, hogy: De jó, hogy unitárius vagyok.”
4. Melyik az a három szó, amellyel jellemezni tudod a pillanatot, amikor megérkezel?-
avagy belépsz a várfalak közé?
„Izgalom, kíváncsiság, de egy pici félelem is.”
„Boldogság, hit, szeretet.”
„Nagyon huzat van.”
„Kitartás, az egy Istenbe vetett hit, közös célt és jövőt álmodó emberek.”
5. A tömegben arra gondoltam, hogy/ azt éreztem, hogy ….
„Elfáradt a lábam.”
„A tömegben arra gondoltam, hogy milyen szép lenne, ha nem csak itt, de kis gyülekezeteinkben is ilyen őszintén, erőteljesen és tisztán szólna az „Adjunk hálát mindnyájan.”
„A tömegben az együvé tartozás érzése lett úrrá újra rajtam, arra gondoltam, hogy ez a mi világunk, itt valami más, itt itthon vagyunk, és azt éreztem, hogy „de jó nekünk itt lenni nálad… ”
6. Mit adott neked a XVIII. Dévai Emlékzarándoklat?
„A Dévai Emlékzarándoklat megnyugvást és elégedettség érzetét adta. Feltöltött, úgy éreztem elégtételt tettem nem a szervezőknek, nem azoknak, akik szerepeltek, nem is azoknak az idős néniknek, akik megszólják a mai fiatalokat hitetlenségükért, hanem saját magamnak. „
„Ahogy lenéztem a várból látva a szép tájat, lelki feltöltődést.”
„Megint megerősített abban a hitben, hogy unitáriusnak lenni, Dávid Ferenc követőjének lenni Istennek ajándéka, melyet szeretettel, kitartással és kemény munkával tovább kell adni az utánunk jövőknek!”
„Szeretetet, megnyugvást, életkedvet.”
+1. Felnőttél-e Dévához?
„Úgy érzem, hogy az emlékzarándoklathoz felnőni a sok éven át Déva várában szerzett emlékezés és élmények által lehet igazán.”
„Dévához nem szükséges felnőni… Déva mindenkié, kicsiké és nagyoké egyaránt, az önnön magasba repítő felérhetetlen felnőttségével.”
„Dévához nem felnőni kell, hanem Dévát éltetni kell, éltetni nemcsak a minden évi zarándoklatban, hanem a mindennapokban is. Azt az értéket, amit Déva ad át kell vinni a mindennapokba, mindennapokat formálóvá kell tenni… Vagy talán ezt jelenti felnőni?”
Szerkesztették:
Barothi Brigitta, egyetemi hallgató Nagyajta-Kolozsvár
Nagy Henrietta, teológiai hallgató Székelykeresztúr-Kolozsvár
