Közös utakon

           2015. november 20–22. között közös utakra indultunk. Hat egyházkör, hat helyszín, tizenegy lelkes egyletes akiknek célja közös útra hívni egyletestársaikat.  

„Közös utakon!”

2015. november 20. péntek, délután két óra, Kolozsvár

Kedves naplóm!

Ma délután egy 11 fős csapattal ifjúsági istentiszteletes körútra indulunk. Ezen a hétvégén hat egyházkörben, hat helyszínen, hat ifjúsági istentiszteletet tartunk és az a célunk, hogy ezen a körúton minél több embert magunkkal hívjunk a közös utunkra, ami az élet varázsporával van megszórva.  Ez a varázspor röviden az ODFIE, amely olykor-olykor fényesebben csillog, mint bármilyen karácsonyfadísz. Reméljük, hogy sok kézfogás, sok találkozás, sok szoros ölelés lesz ezen az úton és majd olyan élményt nyújthatunk, amelyre sokan emlékeznek.

2015. november 20. péntek, este nyolc óra, Szőkefalva

Kedves naplóm!

Alsófelsőszentmihályon tartottuk az első ifjúsági istentiszteletet, és bizony sokan csatlakoztak a közös utunkhoz. A varázsport mi vittük ajándékba, és úgy éreztük, hogy örömmel is fogadták. Az istentisztelet alatt a templom melegében építettük Isten országát, amelyben az addig még kevésbé ismert érzések, pillanatok értelmet nyertek.  Holnap három helyszínre látogatunk, három egyházkörben: Dícsőszentmártonban, Nyárádszeredában és Újszékelyen már várnak bennünket. Ne haragudj, hogy csak ilyen röviden számolok be a mai napról, de remélem, hogy holnap-holnaputánra letisztulnak bennem azok az érzések, lélekajándékok, amelyeket ezeken az alkalmakon kapok, mert még nem tudom szavakkal leírni.

2015. november 21. szombat, este 10 óra, Székelykeresztúr

Kedves naplóm!

A mai napon „masnikat kötöttünk egy napsugárból, simán” a borús és hideg idő ellenére is. Körutunkat Dícsőszentmártonban folytattuk, az istentiszteleten a Küküllői Egyházkör apraja és nagyja jelen volt, mi meg örültünk, hogy egyre többen és többen jönnek mellettünk az úton, és egyre többen értékelik az ajándékunkat, a varázsport. Feltöltődtünk az egyletesek öleléseiben, mosolyt csaltunk az ifjak és az idősebb korosztályúak arcára, és ez működött fordítva is.  Megtanultuk, hogy a jel az, ami hív, és a hang az, ami szól. Felidéztünk olyan személyes élményeket, amelyek a mi varázsporos utunkon kiemelkednek és nagybetűvel vannak felvésve emlékeink kőtáblájára. 

A Marosi egyházkörben a Nyárádszereda-i unitárius templom adott otthont az ifjúsági istentiszteletnek, ahol egyre inkább meggyőződtünk arról, hogy sokan vannak, akik velünk tartanak, hogy segítsünk felfedezni a varázsport. Vannak, akiknek még számos jókedvű nevetős és boldogságos állomása lesz ezen az úton, hiszen „elért az alkony” és indultak velünk az úton. Ezen a hétvégén egyben az „Év egylete” vetélkedő díjátadójára is sor került,  így a Szentgerice-i és Csíkfalvi-Szentmárton-i egyleteseket is ünnepeltük a kitartó munkájukért.

A mai napunk utolsó helyszínére, Újszékelyre érkezvén csapatunk már „otthon” érezte magát, hiszen a melegben, kényelmesen és kellemesen zajló istentisztelet alatt sikerült megtalálnunk „önmagunk fénylő csillagát”, hiszen „valami nagy várt itt ránk”.  Sikerült átadnunk azt az üzenetet, ami kimondhatatlan bár, de a találkozásokkal, az ölelésekkel, a mosolyokkal, az örömkönnyekkel, megértettük velük, megértették velünk is.  Átadtuk a Szentábrahám-i egyletnek a megérdemelt „Év Egylete” címet és a vele járó jutalmat egyaránt. És észrevétlenül is, de boldogok voltunk. Boldogok azért, mert adtunk és kaptunk, mert úsztunk és úsztattunk a boldogság tengerében, mert jöttünk egy közös útra és jöttek velünk a közös úton. Azt hiszem, ezek azok a lélekajándékok, amelyeket tegnap nem tudtam megfogalmazni. Reméltem, de ott legbelül tudtam, hogy ma még mosolygósabban, még szeretetteljesebben fog eltelni a napunk, mert mi „arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk boldogok legyünk”.

2015. november 22, vasárnap éjjel egy óra, Kolozsvár

Kedves Naplóm!

A körút utolsó napján Recsenyéden hintettünk az ajándékba hozott varázsporból, ezt megelőzően pedig átéltük életünk talán legrövidebb stoppolását, ami egyletes körökben szerves része egy körútnak. Az istentisztelet alatt újra érezhettük a tekintetek, a bíztató mosolyok és a közös éneklések által, hogy sokan tudják már, hogy mi az élet varázspora, és aki eddig nem tudta, az most fel akarta fedezni, meg akarta ismerni, éppen ezért jött velünk a közös útra. A homoródalmási egyletnek átadtuk az „Év Egylete” vetélkedő harmadik díját és együtt osztoztunk az örömükben. Észrevétlenül bár, és számunkra pillanatok elteltével már Nagyajtán énekeltük azt, hogy „Jó újra itthon”. A varázspor segítségével olyan utat varázsoltunk, ahol ha letérsz az ösvényen végül úgy is a jó útra térsz vissza. A rögös helyek pedig csupán pihenésre hívnak, a kanyarokban pedig a találkozások laknak. Ez a körút számomra egy olyan emlék marad, amit a szívem emlékes zugának legféltettebb és legkedvesebb emlékes polcára helyezek el. Köszönöm, köszönjük az élményeket, a találkozásokat és a lélekajándékokat.

2015.november 23. , hétfő délután 2 óra, Kolozsvár

Kedves Naplóm!

Hiányzik a hétvége, szeretnék még sok port hinteni az élet varázsporából. Ismételjük meg, ne álljunk meg. Induljunk, és hívjunk mindenkit a közös útra. 

A közös útjaink támogatója a Bethlen Gábor Alap volt.