Ugyanolyan hétfő volt, mint általában. A reggeli kávé illata is megszokottan gőzölgött ki a konyhából, az emberek az utcán gyorstempóban haladtak ki-ki a maga dolgára. Huszonnyolc személy indulásra kész. Reggel nyolc órát beszéltünk meg: találkozunk az irodánál, gyors utósimítások, Ritka ellenőrzi a kelléklistát, majd egyletes indulás (szerk. megj. az eredeti időponthoz még adjunk hozzá legalább 40 percet).
Elindult a www.szomszedok.ro, koronavírus idejére létrehozott, a kolozsvári magyar időseket segítő platform!
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnökségét aggodalommal töltik el a koronavírus terjedésének fejleményei.
„A körút fontos, nem csak az egyleteseknek, hanem nekünk is. A kívülállók szemében 3 nap, 1 kisbusz/autó, meg néhány fiatal, akik körbejárnak bizonyos helyeket és meglátogatnak bizonyos embereket.
Sosem értettem igazán az újévi fogadalmakat és nem is tulajdonítottam semmilyen jelentőséget nekik. Valamiért úgy érzem, hogy nem „fair” sem az újévvel, sem magunkkal szemben az, hogy csak kimondottan ebben az időszakban gondolkodunk olyan fogadalmakon, olyan célokon, terveken, amelyet megvalósítanánk, és olyan változásokon, amelyek rosszak vagy éppen nem megfelelőek számunkra.
Egyszer szívesen leülnék veled beszélgetni. Valószínűleg a mondataim nagyrésze úgy kezdődne, hogy emlékszel, amikor…? És én valamiért biztos vagyok abban, hogy te emlékeznél. Emlékeznél arra, amikor a tavaly év januárjában újult erővel látogattunk meg Téged a saját egyházköröd egyletében, vagy amikor a köri találkozók alkalmával együtt lehettünk szem- és fültanúi különböző előadásoknak.